Ha nem jön álom a kis szemekre…

alvó

Miért nem alszik el könnyen a gyermek? Miért ébred fel éjjelente? És miért ugrabugrál még este 10-kor? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ a most következő cikkben.


Azt hiszem, voltunk és vagyunk egy páran, akik abban a hiszemben visszük illetve vittük haza a pici babát, hogy eleinte a nap túlnyomó részét átalussza. Ez összességében valóban így is van, hiszen újszülöttként valóban átlag 16 órán át, vagyis a nap 2/3 részében szunyókál. Később ez az időtartam jelentősen lecsökken, sőt átfordul, de az bizonyos, hogy egy gyermek alvásmennyisége egyénenként változó, ahogy nekünk, felnőtteknek is.

Nagyon sok mindentől függ a dolog, kezdve a napi ritmustól a táplálkozáson át az örökölt hajlamig.

Gyermekeink minket utánoznak minden tekintetben, még az alvást illetően is.

A tanulmányok azt bizonyítják, hogy azok a csemeték, akik már a kezdet kezdetén is kevesebbet aludtak az átlagnál, felnőttként is beérik pár órával, míg az álomszuszékok is megmaradnak az alvási szokásaiknál a későbbiekben.

Mit tehetünk?

Az első és legfontosabb egy rugalmas, de mégis állandó napirend. Próbáljuk az étkezéseket, a levegőzést, a fürdést és a lefekvést minden nap azonos időre tenni. Fontos tudni, hogy egy óvodás gyermek kb. 6 órányi időt tud és akar ébren maradni.

Így ha nem szeretnénk, hogy késő este, amikor már régen ágyban lenne a helye, még javában legózzon, rajzolgasson, vagy épp a kanapén ugráljon, akkor nem árt, ha megkíséreljük az ebéd utáni alvását úgy időzíteni, hogy du. 2-3 felé már nem szundikáljon, hanem inkább ezt megelőzően. Mondjuk, ha arra gondolunk, hogy az ilyen korú gyerkőcök túlnyomó része már reggel 5-6 óra felé felébred, délre illetve ebéd utánra már álmos lehet, akkor nem is olyan nehéz – vagy mégis?

Mindemellett jó, ha tisztában vagyunk azzal a ténnyel is, hogy azok a gyerekek, akik napközben nyugtalanabbak, éjszaka is azok lesznek, így alvásuk sem lesz megfelelő mennyiségű és minőségű.

Kulcsfontosságú az esti rituálé: a játékos fürdetés, az azt követő olvasott vagy fejből mondott mese, az ölelés, a jóéjt-puszi, melyek elengedhetetlenek a nyugodt alváshoz.
Jó, ha mindezt megelőzően, a hazaértünkkor – amennyiben ez megoldható, és nem vittünk haza munkát például – igyekszünk a „családé” lenni. Ez azt is jelenti, hogy ne telefonálgassunk, ne az legyen az első mozdulatunk, hogy nyúlunk a tévé távirányítója után, vagy máris huppanunk a számítógép elé.

Ha nyugodt hangulatban beszélgetünk, végighallgatjuk egymást, hogy kivel mi történt aznap, és közösen ülünk a vacsoraasztalhoz, az már egy jó levezetése lehet a napnak. Persze, hogy mindezt mindennap kivitelezzük, manapság igencsak nehéz feladat, pláne egy olyan családban, ahol több, különböző korú gyermek is van, különböző napirenddel, különórákkal; vagy egy olyan szülővel, aki másodállást is vállalt.

Na és éjszaka?

Nem jó ötlet éjjel inni adunk a gyermeknek. Ez azért nem javasolt, mivel a szintén pihenő emésztőrendszerét megbolygatjuk. Elalvás előtt persze kaphat egy pohár vizet, akkor elkerülhető, hogy éjszaka megszomjazzon. A kakaót, a teát és a cukros üdítőket kerüljük.

Ha felkelünk hozzá éjjel – bár nem szükséges minden nyikkanásra -, akkor röviden, nyugodt hangon beszéljünk a gyermekhez, ne magyarázkodjunk, vagy kérleljük hosszasan. A mozdulataink is maradjanak ilyenkor lassúak; egész lényünk biztonságot, nyugalmat sugározzon.

A szülői ágy a szülőké: jó, ha elkerüljük, hogy a csemete közénk furakodjon az éjszaka közepén. Természetesen tehetünk kivételt olyankor, ha a gyermek nagyon rosszat álmodott, megijedt a folyamatos dörgés-villámlástól, vagy éppen beteg és a közelségünkre vágyik. De ahogy a jót könnyű megszokni, a gyermek hamar rákaphat ennek is az ízére, és azt hiszem, nem kell ecsetelni, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha folyamatosan a szülők közt szuszog a kicsi. Engedhetünk a „nyomásnak” mondjuk hétvégente, amikor korán ébredő csemeténk bebújhat mellénk, az azért nyilván más.

A hosszan tartó siker érdekében elengedhetetlen, hogy az alvást illetően is következetesek legyünk.