Nem is kell az a cumi…

baba

Gyakorlatilag lépten-nyomon találkozhatunk olyan kisgyermekkel, akinek állandóan van valami a szájában: cumi, cumisüveg vagy egy darabka keksz. Gyakran megnyugtatásul adják ezeket anyukák a kicsi szájába, ha nyűgös, ha éhes, vagy ha éppen szeretnék elkerülni egy nyilvános helyen a szülők, hogy az első nyöszörgésből esetleg hangos sírás váljon. De hogyan lehet mindennek elejét venni? Ennek néztünk egy kicsit utána.

A tejfogak egyik ellensége

Az említett csitító „módszer” valóban működik egy darabig, hiszen a gyermeket egy időre megnyugtatja, de hosszú távon bizony igen ártalmas lehet.

Gondoljunk csak a kis fogacskákra: annak a gyermeknek, aki még csak lehet, hogy nem is éhes vagy szomjas, de ott lóg a szájában a cumisüveg, benne gyakran – sajnos – cukrozott löttyel, vagy folyton valamilyen rágcsálnivaló, nem csoda, ha óvodás korára rossz állapotba kerülnek a fogai.

Nem beszélve a cumiról, mely bármennyire is fogszabályzós hírében áll, mégis csak torzítja a fogsor ívét.

Lelki vigasz helyett?

Annak, hogy a kisgyermek nyöszörög, sírva fakad, igen sok oka lehet. Mivel másképp nem tud velünk kommunikálni, így adja tudtunkra – nem csak azt, ha éhes vagy szomjas, hanem – azt is, ha fáj valamije, vagy csak egy kis ölelésre, szeretgetésre vágyik.

És erre mit kap? Cumit, cumisüveget… Érthető hát, ha csalódott lesz, és hamarosan újra rázendít, ekkor persze hangosabban. Aztán egy idő után megtanulja, hogy nincs mit tennie, nem kap mást, kénytelen hozzászokni.

Bármennyire nehéz is, próbáljuk meg kideríteni, hogy mi bántja és orvosoljuk a gondját.

Persze, állandóan rohanásban vagyunk, ezer meg ezer teendő vár ránk, de gondoljunk arra, hogy a kicsi csak ránk számíthat, mi vagyunk a felnőttek, akik felelősek vagyunk érte, a lelki fejlődéséért is!

Mikor kezdhetjük a leszoktatást?

Nagyjából onnantól, amikor a kicsi ügyesen iszik már pohárból is. Fontos, hogy elegendő időnk legyen a gyermekkel foglalkozni ez idő alatt is. Jó, ha elterelő hadműveleteket alkalmazunk közös játékkal, meseolvasással, rajzolgatással, futkározással a friss levegőn, és még sorolhatnánk.

A leszokás nem megy egyik napról a másikra, hiszen a kialakult szopási ösztön nem múlik el csak úgy egy szempillantás alatt. Azért ezt érdemes figyelembe venni, ha netán drasztikus megvonáson gondolkodnánk.

És a sok játék közepette minél kevesebbszer jut eszébe a csemetének a cumi, annál könnyebb lesz neki szép lassan megválni tőle.

További ötletek a siker érdekében

Ha a cumisüveg a ludas, akkor abban ne legyen más, mint szénsavmentes ásványvíz, mely, ha kell, oltja a szomját, de annyira nem finom, hogy állandóan a szájában legyen. További szabály lehet az, hogy mondjuk, naponta kétszer töltjük meg: ha elfogyott, akkor pohárból ihat a továbbiakban.

Sok kicsi olyankor fel és alá sétálgat, miközben iszik: szoktassuk rá, hogy egy helyben álljon vagy üljön, és ha már nem szomjas, vegyük el tőle az üveget.

Vagy például hosszú útra indulván, amíg odaérünk, kaphat a cumisüvegből inni, de utána a nagyinál/rokonoknál stb. már csak pohárból. Az az erőteljesebb módszer is segíthet, ha egyáltalán nem visszük magunkkal sem a cumit, sem az üveget, ha elmegyünk otthonról.

Egyes csemeték szeretnek éjszaka is cumival, cumisüveggel aludni, mely vigasztalókat felválthatja egy kis plüssállat vagy más kedvenc.

A leszokás ideje alatt az esetleges szúrós pillantásokkal pedig ne törődjünk, melyeket akkor zsebelhetünk be, ha mondjuk, az utcán sírdogál a csemeténk a cumija után, és nehéz megnyugtatni.

Mellesleg máskor sem érdemes az efféle minősítéseket magunkra venni, akár megvetően néznek ránk, akár még ha hangot is adnak a véleményüknek a járókelők.